Búvár Wiki(pédia)

Búvár Wiki(pédia)

Búvártanfolyam

alapfokú búvártanfolyam – búvártanfolyam kezdőknek –  hogyan válasszunk

Tanács: tanfolyam elkezdése előtt próbáld ki a merülést uszodában, vagy nyílt vízi környezetben. Így megismerkedhetsz leendő oktatóiddal, az időbeosztással és a körülményekkel. Általában a próbamerülés árát az oktatók beszámítják a tanfolyami díjba.

Részvétel feltételei búvártanfolyamon:

  1. Jelentkezés
  2. Felelősségátvállalási nyilatkozat kitöltése
  3. Egészségügyi nyilatkozat kitöltése és orvosi vizsgálat (nem mindenhol kötelező, Magyarországon igen)

 Bármelyik elismert búvár rendszert választjuk ( SSI UEF PADI NAUI CMAS IANTD TDI SDI PDIC ANDI BSAC SNSI stb) Ezeket fejtsük ki kicsit. 1 bekezdés vagy max. 5-10 mondat elég kezdetnek.az alapfokú búvárképzés 3 fő részből áll: elméleti-, uszodai- és nyílt vízi képzésből.

  1. Az elméleti tanulást (mely lehet tantermi előadás, otthon tanulás, vagy interaktív tananyag az interneten) mindenképpen konzultáció és elméleti vizsga követi, melyen a leendő búvár számot ad a legfontosabb búvárismeretekről. Ennek célja, hogy biztonságosan és felkészülten vághasson bele a vízalatti világ megismerésébe.
  2. A vízi jártasság megszerzése uszodában, vagy kis mélységű biztonságos körülményeket nyújtó tengeröbölben történik. Ezen foglalkozásokon egyenként ismerkedik meg a hallgató azokkal a gyakorlatokkal, melyek merülését biztonságossá és kényelmessé teszik. Ez a tanulás egyik legfontosabb szakasza. A gyakorlatok egymást követik, részben egymásra épülnek, így ha a hallgató mindet végig csinálta akkor megismerkedett a felszerelés kezelésével, elő tudja készíteni, le és felvenni, képes ebben merülni, lebegni és a maszkját a víz alatt kiüríteni. Van akinek hamarabb érnek be a gyakorlatok, van akinek több gyakorlás szükséges. NE ADD FEL! Mindenki meg tudja tanulni, ha akarja.
  3. Nyílt vízi, azaz élő vízi képzés. Általában minimálisan 4 merülést ír elő az oktatási rendszer, de sokszor ennél többre van szükség. Sokan vizsgának, búvárvizsgának hívják. Nem az. Ez a már megszerzett tudás gyakorlása, használata valós körülmények között. Minden merülés elején be kell mutatni néhány gyakorlatot a tanultakból, majd a merülés hátralevő része már természetjárás, az élővilág megfigyelése.

Vizsga: Komplex folyamat eredménye a búvárvizsga, mely magában foglalja: a szükséges nyomtatványok és a búvárnapló kitöltését, az elméleti ismeretekből írt tesztet, az uszodai gyakorlatok elsajátítását, majd a nyílt vízi merülések lebonyolítását. Az utolsó sikeres merülés után, -az oktató gratulációja mellett-a hallgató megkapja:

Nemzetközi érvényű búvárigazolványát. E minősítés birtokában merülőtárssal – a megfelelő rutin megszerzéséig lehetőleg hivatásos vezető felügyelete mellett – merülhet nyílt vízi körülmények között bárhol a világon, maximálisan 18 méter mélységig.

Búvártanfolyam költségei

Melynek összetevőit érdemes megismerni a tanfolyam megkezdése előtt. A következő ajánlatok esetén, különösen érdemes rákérdezni az összes részköltségre, a rejtett költségek miatt, melyek miatt az olcsó sokszor a drágább.

  • akciós búvártanfolyam
  • olcsó búvártanfolyam
  • ingyen búvártanfolyam

A tanfolyam során felmerülő költségek:

  • elméleti oktatás
  • tananyag (lehetőleg anyanyelven)
  • uszoda (belépő, felszerelés, levegőtöltés, oktatás)
  • Nyílt víz (bázisdíj, merülési díj, felszerelés, levegőtöltés, oktatás)
  • nemzetközi búvárigazolvány (avagy regisztráció)

Jó számolni vele, hogy ezen alapköltségekhez általában utazási és szállás költségek is társulnak majd.

Búvár „ABC”

Búvárszemüveg (maszk):

A búvár víz alatt nyitott szemmel homályosan lát, mivel szemünk akkor tud éles képet adni, ha levegővel érintkezik. Ezért hordunk búvárszemüveget, mely legfőképpen abban tér el az úszószemüvegektől, hogy a búvár orrát is magában foglalja. Erre azért van szükség, hogy merülés közben a növekvő nyomást a maszk alatt is ki tudjuk egyenlíteni, levegő aláfújásával. Lehet egyben vagy osztott üveggel szerelve. Fontos, hogy hőkezelt üveg legyen benne. A műanyagok karcolódnak, s nehezebben (vagy sehogy sem) páramentesíthetők. Léteznek speciális maszkok, melyekbe dioptriás lencsék is kaphatóak. A kiválasztás elsődleges szempontja, hogy jól illeszkedjen az arcra.

Légzőcső (snorkell):

A búvárszemüveghez (bal oldalon) rögzített műanyag cső, mely felszíni úszás közben lehetővé teszi, hogy arccal a vízben, lefelé nézve ússzunk és lélegezzünk egyszerre. Olcsóbb és drágább modellek között választhat a búvár. A légzőkészülékből lélegezni sokkal kényelmesebb, mint légzőcsőből, ezért eleinte sok búvár idegenkedik tőle. Kellő gyakorlással megszerethető, s igazán hasznos társunk lesz. Használata a legtöbb iskolarendszerben kötelező, mivel nem csak kényelmi, hanem biztonság felszerelés is. Amennyiben a merülés során elfogyna a levegő a palackból, rendkívüli módon megkönnyíti a felszínen történő kiúszást.

Uszony (nem illik békatalp-nak mondani!):

Igen, megkönnyíti a vízben haladásunkat. Uszonnyal az is tud úszni, aki egyébként nem. 😊 Két fő fajtája a „papucsos”, azaz mezítlábas és a pántos, azaz búvárcsizmára vehető. Készülékes merüléshez a csizmás változat ajánlott. Vásárlás esetén a pántos uszonyt csizmával együtt javasoljuk felpróbálni, beszerezni. Érdemes kikérni búvároktató tanácsát.

Búvárcsizma, melyet pántos uszonyokhoz használunk.
Előnyei: neoprén anyag védi lábfejünket a hideg víztől, lehet benne gyalogolni, kényelmessé teszi a pántos uszony viselését. Érdemes az uszonnyal együtt beszerezni. Létezik belőle kemény és puha talpú változat. A puha kényelmesebb, parti merüléseknél, főleg sziklás talajon, viszont kényelmesebb kemény talpúban közlekedni.

Légzőkészülék

(SCUBA Self Contained Underwater Breathing Apparatus) 3 részből áll:

Palack:

Nyomástartó edény, melyben a búvár a sűrített levegőt (vagy egyéb légzőgázt) viszi magával a merülésre. Anyaga: acél, alumínium vagy kompozit. Merülésre általában acél vagy alumínium palackot használunk. Európában a 6, 10, 12, 15 és 18 literesek terjedtek el. Általában 200 bar üzemi nyomáson használhatók. Szigorú biztonsági előírások övezik. Évente vizuális ellenőrzésen, 3 évenként hatósági nyomáspróbán kell átesniük. A palackon szelep található, melyre a nyomáscsökkentő szerelhető fel. Két elterjedt csatlakozási mód: DIN (német, “betekerős”) és INT (internacionális, “kengyeles”) szabvány szerinti. Európában a DIN, USA-ban az INT szabvány elterjedtebb, de adapterekkel átalakíthatóak.

Nyomáscsökkentő (reduktor, regulátor, légzőautomata, aqualung):

A találmány 1942-43-ra datálódik. Rövid története, egy véletlen találkozás, ahol Émile Gagnan mérnök mesél Jacques Cousteau fiatal katonatisztnek találmányáról, a szívásra adagoló nyomáscsökkentőről, mellyel autók hajthatók benzin helyett gázzal. Ebből a beszélgetésből született meg a vízi tüdő, azaz Aqualung, mellyel azóta is merülnek a búvárok. Kezdetben a két sorba kötött nyomáscsökkentő egy dobozban, a búvár hátán volt, s két vastag gégecső jött előre a szájrészhez. Később ezt szétválasztották, így jött létre a szájreduktor, ahol a palackhoz rögzített nyomáscsökkentő (első lépcső) csökkenti köztes (alacsony) nyomásra a kezdetben 200 báros levegőt, majd a szájrészbe épített nyomáscsökkentő (második lépcső), pontosan környezeti nyomású levegőt adagol a búvár szájába. Ez utóbbi biztosítja, hogy a víztér és a tüdő nyomása kiegyenlítődjön, s így a légzés bármely mélységben ugyanolyan könnyű, és erőfeszítésmentes legyen, mint a felszínen. Két fő fajtája az egyszerű dugattyús és a bonyolultabb, kiegyensúlyozott. A kiegyensúlyozott reduktor előnye: finomabban szabályoz, nagy mélységben sem változik a légzési ellenállása. Hátránya: magasabb ár és szervízigényesebb. Egyszerű kiegyensúlyozatlan reduktor előnye: alacsonyabb ár, olcsóbb szervízköltség, hátránya kevésbé finom adagolás.

Mellény (búvármellény, kiegyenlítő térfogat, BC vagy BCD -Bouyancy Controll Device):

A búvármellény egy több funkciót ellátó, nélkülözhetetlen felszerelési tárgy. Mellény formája után kapta a nevét, s valóban úgy vesszük fel, mint e ruhadarabot. Állítható hevederekkel tudjuk magunkra igazítani. Maga a mellény egy levegővel tölthető zsák. Így térfogatának változtatásával szabályozhatjuk emelkedésünket és süllyedésünket. A mellény hátoldalán egy vagy két gyorszáras heveder található, mellyel a palackot rögzítjük hozzá. Két fő fajtája a hagyományos búvármellény, (melyben a kiegyenlítő térfogat körülveszi a búvárt), és az újabban divatos „wing” elnevezésű (melyben a kiegyenlítő térfogat egy patkó vagy kör alakú formában a hátunkon helyezkedik el). Az ún. integrált-súlyos-, avagy beépített súlyrendszeres mellények előnyeit a búvárok többsége elismeri. Ez a megoldás ugyanis a hagyományos ólomövre jellemző, koncentrált súlyelosztással szemben a teljes felsőtesten egyenletesen osztja el a súlyterhelést, ami megszünteti az első esetben oly gyakori derékfájást, a súlyponteltolódásból adódó kellemetlen forgatóhatást, ill. lehetővé teszi a kiegyenlített lebegőképesség finomhangolását. Rossz rögzítés esetén sem az egész súlyrendszer oldódik le a búvárról, hanem csak egy-egy súlymodul, ami növeli a biztonságot.

Búvárcsizma, melyet pántos uszonyokhoz használunk.

Előnyei: neoprén anyag védi lábfejünket a hideg víztől, lehet benne gyalogolni, kényelmessé teszi a pántos uszony viselését. Érdemes az uszonnyal együtt beszerezni. Létezik belőle kemény és puha talpú változat. A puha kényelmesebb, parti merüléseknél, főleg sziklás talajon, viszont kényelmesebb kemény talpúban közlekedni.

Búvárruha:

A búvár testének védelmét szolgálja merülés közben.

Lycra
vékony (fürdőruha) anyagból készített ruha, melynek hővédelme nincs, leégéstől és csalánozóktól véd. 30 Celsius foknál melegebb vízben ajánlott.
Vizes búvárruha

(wetsuit) a legáltalánosabban használt a hobbi búvárok között. Anyaga neoprén, mely gázzal habosított gumi. Ettől jó hőszigetelő. Minél vastagabb az anyag, annál jobban szigetel. Mérete igen fontos: nem lehet túl szoros, mert zavarja a búvárt, esetleg légzési nehézségeket is okozhat, de megfelelően passzosnak kell lennie ahhoz, hogy a víz ne közlekedjen alatta. Működésének lényege: vízbe szállva egy kevés víz be tud folyni a ruha alá, de ha az kellően illeszkedik a testre, akkor nem közlekedik, így a test ezt a minimális vízréteget átmelegíti, s a továbbiakban a ruha jól szigetel. Minél hidegebb a víz, annál vastagabb ruhát használ a búvár, lehetőleg az egész testet beborítva.

Száraz ruha

(drysuit) Hideg vízben a nedves ruha nem nyújt elegendő védelmet, ekkor használnak száraz ruhát a búvárok. Lényege: a zipzár és a mandzsetták is vízzáróak, a búvár teste száraz marad. Két fő fajtája: neoprén és trilaminát anyagból készültek. A neoprén már anyagában szigetel, hideg vízben hosszan tartózkodó búvárok ( különösen munkavégzéshez) ezt szokták választani. Trilaminát anyag csak vízzáró, nem szigetel. A hőszigetelést ez esetben a termo anyagból készült aláöltözők jelentik, melyet a vízhőfokhoz választanak. Hobbi búvárok elsősorban ezt szokták választani. Szárazruha előnye: hidegebb vízben is kényelmesen merülhet, így meghosszabbodik a búvárszezon. Hátránya: magasabb a költsége és képzést, gyakorlást igényel a használata.

Műszerek:

Három adat szükséges a merülés biztonságos lebonyolításához az idő, a mélység és a levegőnk mennyisége. Ezek ismeretében lehet tervezni és lebonyolítani a merülést. Tervezéshez és biztonságos lebonyolításhoz ma már a búvárcomputer is elengedhetetlen, mely ezen műszerek közül többet is helyettesíthet, illetve a szükséges számításokat is elvégzi helyettünk.

Nyomásmérő

a nyomásmérő (manométer, finiméter) folyamatosan mutatja a palackban rendelkezésünkre álló levegő mennyiségét. Könnyen belátható, hogy ez az egyik legfontosabb műszer, mivel nem szívesen maradnánk levegő nélkül a víz alatt. Létezik hagyományos, analóg változat, mely a nyomáscsökkentőhöz csővel csatlakozik. Búvárcomputerek között is van, amelyik jeladó segítségével érzékeli és mutatja a palacknyomást.

Mélységmérő

a mélységmérő (ez is nyomásmérő, csak nem a levegő, hanem a felettünk lévő vízoszlop nyomását méri) az aktuális mélységet mutatja. Az embernek nincs olyan érzékszerve, mely segítene a vízmélység megítélésében, így elengedhetetlen számunkra. Régebben analóg műszert használtunk, ma már a merülések közel 100%-ában búvárcomputer méri ezt az adatot.

Időmérő

időmérő (búváróra) az eltelt időt mutatja, mely nélkülözhetetlen a merülési terv betartásához. Bizonyos mélységben csak adott mennyiségű időt tölthetünk el, ezért szükséges. Régebben analóg műszert, azaz vízálló karórát használtunk, ma már a merülések közel 100%-ában búvárcomputer méri ezt az adatot.

Búvárcomputer

búvárcomputer több eszközt is kiválthat a műszerek közül. Előnye, hogy nem csak az adatokat mutatja, a merüléstervezést is elvégzi. Az adott mélységben eltölthető idő bonyolult matematikai modellel számítható. Régebben táblázatok segítségével terveztük meg előre a merülés idő és mélység adatait. Ma búvárcomputereink a merülés közben folyamatosan számítják a megfelelő modell alapján, a mélység függvényében az eltölthető időt, így téve biztonságossá merülésünket. Minden búvároktatási rendszer ajánlja használatát, van amelyik kötelező felszerelésként írja elő. (UEF)

Tájoló

tájoló (búvártájoló) Víz alatt is használható iránymutató eszköz, ahol nem állnak rendelkezésre merülésünk során iránymutató tereptárgyak, igen hasznos segédeszköz. Használatát érdemes gyakorolni. Analóg és digitális verzióban egyaránt beszerezhető.

Súlyrendszerek

Felszereléseink és testünk felhajtó erejét (főként a búvárruha hatása) súlyokkal kompenzáljuk, hogy a víz alá tudjunk merülni. Leggyakrabban a búvár ólomövet visel a derekán, melynek két fő fajtája van: Normál heveder gyorscsattal, melyre felfűzzük az ólomtéglákat, avagy „Zsebes” ólomöv, ahol a gyári zsebekben helyezzük el a súlyt. Ebben az esetben általában nem kemény ólomtéglákat, hanem ólom söréttel töltött kis zsákokat használunk, melyek a kemény tégláknál kényelmesebb viseletet biztosítanak. A súlyokat gyakran helyezik el a búvármellényben, hogy ne „húzzák” a búvár derekát. Ebben az esetben, speciális „súlyintegrált” búvármellényre van szükség, melyből a „súlyzsebek” egy mozdulattal eldobhatók. Tudni kell, a súlyrendszer (legyen az öv vagy integrált súly), a kedvtelési búvárfelszerelésekben egy mozdulattal oldható (eldobható) kell legyen. Ez biztonsági előírás.

Kiegészítők:

Búvárlámpa

Kedvenc kiegészítő felszerelési tárgyam, mely rendkívül élvezetessé teheti a merülést. Bevilágíthatok üregekbe, nagyobb mélységben előcsalogatja a valós színeket, a szürkés – kékes – zöldes világ helyett színpompás élőlények tűnnek elő. Sajnos csak a nagyobb fényerejű lámpák adnak nagy élményt. Érdemes a 3000 lumen fényerőt közelíteni a kiválasztásnál. Régen ez csak nagy és nehéz kaniszteres lámpákkal volt megoldható, azonban a led technika elterjedtével ma már kis kézilámpák is igen nagy fényerőt biztosítanak.

Búvártáska

Felszerelésünk szállításánál megfelelő hordeszközről is gondoskodni kell. Ez lehet erre a célra készült „professzionális” búvártáska, egy hirtelen elővett IKEA-s szatyor, vagy egy műanyag láda. Miután nagyértékű felszerelésekről van szó, a megfelelő tárolásról és szállításról is érdemes gondoskodni. Praktikus tanácsként elmondható, hogy a kiválasztott tároló-szállító eszközbe érdemes a felszerelkezés – beöltözés fordított sorrendjében bepakolni. Különösen vízijárművekről végrehajtott merülések esetén van ennek jelentősége, ahol a hely szűkössége nem teszi lehetővé, hogy felszerelésünket szétteregessük magunk körül.

Búvárbója

Ezzel jelöljük meg a merülés színhelyét, jelezzük a hajóknak hol fogunk vízfelszínre emelkedni. Szervezett merülés esetén a merültető cég gondoskodik róla, egyéb esetekben a búvárnak kell kihelyeznie. Dekompressziós merüléseknél kötelező felszerelési tárgy a hosszúkás, élénk narancs színű, víz alól “fellőhető” ún. deko-bója, mely jelzi a víz alatt lévő búvár pozícióját, és a kiengedett vezetőzsinór megfelelő hosszának beállításával segíti a megálló mélységének betartását. Fajtái a felhasználás céljától változnak méretükben és kialakításukat tekintve. Áramlásos, hullámos merülések esetén kedvtelési búvároknak is gyakran előírják biztonsági okokból.

Nitrox
Ezt a szót már a kezdő tanfolyam előtt is sokan ismerik, anélkül, hogy használatáról információjuk lenne. A nitrox nitrogénből és oxigénből álló gázkeverék. Azt a nitroxot, melyben 21% az oxigén és 78% a nitrogén (valamint 1% egyéb nemes gázt tartalmaz, mellyel nem szoktunk foglalkozni) nevezzük levegőnek, ez alkotja légkörünket, s ezt használják a hobbibúvárok merüléseikhez. A tengerek kutatása során merült föl az igény, hogy hosszabb időt tölthessenek a búvárok a víz alatt. A cél elérése érdekében,több mint 50 évvel ezelőtt, az amerikai óceán és légkörkutató szervezet (NOAA – National Oceanic and Atmospheric Administration ) munkatársai kevesebb nitrogén és nagyobb oxigén tartalmú keverékkel kísérleteztek – sikeresen. Ezen módszerrel a merülések során elérhető maximális mélység a nagyobb oxigéntartalom miatt csökkent, ám az ott eltölthető idő jelentősen megnőtt. A gyakorlati felhasználás során két keverék aránya bizonyult a leghasznosabbnak: a 32 és a 36% oxigént tartalmazó nitrox. Ezért ezt elnevezték NOAA1 és NOAA2 keveréknek, s merüléseik során standard keverékként használják ma is. Bővebb információval szolgál bármely búváriskola nitrox tanfolyama, mely képesítést is ad magasabb oxigéntartalmú gázkeverékek használatához.
Nitrox analizátor
Gázkeverékünk analizálásához (oxigén részarányának meghatározása) elektromos műszert használunk, melynek szenzorán először levegőt engedünk át addig, míg a mért érték stabilan egy értéken áll meg. Ekkor műszerünket 20,9 – 21,0 % közé állítjuk. Ez az eljárás a kalibrálás mely minden mérést meg kell előzzön. Ez után következik a tényleges mérés, ahol a kalibráláshoz hasonlóan, hosszabb ideig engedjük át keverékünket. A mért százalékos értékből kiszámoljuk a maximális használati mélységet (MOD), majd mindkettőt felírjuk a a palackon található matricára.

Búvártevékenységgel kapcsolatos alapvető fogalmak::

Lebegőképesség:
Ökölszabályként elmondható, hogy egy búvár vízalatti képességeit, tapasztaltságát, professzionalitását egyetlen merülés alatt lemérhetjük abból, hogy ezen képességnek mennyire áll a magaslatán. A lebegés képessége több fontos célt is szolgál: pontosan beállítható vele a merülés mélysége, az emelkedések-süllyedések biztonságos sebessége, a test enyhén “fejnehéz” pozíciója (amely lehetővé teszi, hogy a víz alatti világot akár centiméterekről szemléljük, anélkül, hogy bármihez hozzáérnénk, veszélyeztetve ezzel a felszerelést, önmagunkat, vagy az élővilágot, és a reduktor-tüdő szinteltolódásból adódóan még a légzést is könnyíti). Elmondható, hogy aki ezen képesség kifejlesztésére az elején elég hangsúlyt fektet, annak a merülései örömtelibbek, élvezetesebbek, kényelmesebbek, repülésszerűbbek, meditatívabbak lesznek, a levegőfogyasztása töredékére esik rutintalanabb társaiénál, ugyanakkor megnő a vízben tölthető időtartam is. Az ilyen búvárt ezért a “profik” is szívesebben választják merülőtársuknak.
A tökéletes lebegőképesség alapjai: a kiegyensúlyozandó térfogathoz (testzsír, ruha, egyéb emelő hatású felszerelések) pontosan megválasztott súlymennyiség, amelynek jó mutatója, ha egy tartalék levegőmennyiséget (50bar) tartalmazó palackkal a háton egy közepes légvételt megtartva, teljesen leeresztett mellény mellett, a víz szintje nagyjából a szem magasságában marad. A súlyrendszer minél egyenletesebb és szimmetrikusabb elosztása a testen oly módon, hogy az a váll vonalában vízszintes, a gerinc vonalában enyhén fejnehéz legyen. Egyenletes, lassú légzés megteremtése annak tudatában, hogy egy adott szinten a mellénnyel beállított mélységet a tüdő térfogatának változása folyamatos hullámzással befolyásolja, melyet illik az uszonyokkal kompenzálni, vagy kihasználni a kisebb függőleges terepváltozások lekövetésére. Nyújtott, egyenes testtartás, karbatett kezek és lassú krall, vagy békatempó jellemzi a jó lebegőképességű búvárt. Az állandóan csapkodó, legyező karok, függőleges taposás arról árulkodnak, hogy a búvár a rosszul beállított lebegést (eltolódott súlypontból eredő forgatónyomatékot, túlsúlyt, túlfújt mellényt, rosszul rögzített-, elcsúszó felszerelést, stb.) kompenzál, amely megnyilvánulás a rutintalanság és a stressz azonnali leleplezője. Összefoglalásul elmondható, hogy a jól beállított súlyrendszer, az ezzel egyensúlyt tartani képes kiegyenlítő térfogat (mellény), a helyes testtartás, a karbatett kezek, a kiegyensúlyozott lelkiállapot, a lassú légzés és a fókuszált, tudatos lélekjelenlét a tökéletes lebegőképesség, és a professzionális búvártevékenység zálogai.
Merülőtársi rendszer:
A szabadidős búvártevékenység nemzetközileg elismert és betartatott egyik első szabálya, hogy a merüléseket soha nem egyedül hajtjuk végre. Túl azon, hogy az élményt is fokozza, ha azt megoszthatjuk másokkal, egy az embertől teljesen idegen fizikai és biológiai közegben mindenképpen hasznosabb és biztonságosabb feltételeket nyújt, ha van mellettünk valaki, akivel megoszthatjuk a felelősséget és a feladatokat (fényképezés, tájolás, merüléstervezés, bójakezelés, felszerelésellenőrzés, keresés, stb.), ill. aki segít a kihívások legyőzésében (vészhelyzetek megoldása, beakadás megszüntetése, meglazult felszerelések rögzítése, tartalék levegő nyújtása, stb.).
A víz eltérő optikai tulajdonságai:
A víz a levegőnél jelentősen sűrűbb közeg, ami levegőhöz szokott szem számára egész sor furcsaságot hoz magával. A nagyító hatás miatt a vízben lévő tárgyakat, élőlényeket nagyobbnak és közelebbinek látjuk a valóságosnál. Még zavarbaejtőbb az a tény, hogy a víz mélységével arányosan elnyeli a fény egyes színtartományait. A színek már egész sekély (7-10m) vízben is sokat veszítenek a vörös tartományból, még mélyebbre haladva lassan eltűnik a sárga és a zöld is, míg 30-40m mélyen már csak kékes árnyalatok maradnak. Ezért jó még nappal is búvárlámpát hordani, amely feltárja a dolgok valós, sokszor meglepően színpompás árnyalatait.
Víz alatti képalkotás
A szociális média világában ma már alapvető igény, hogy kalandjainkról álló, vagy mozgó felvétel készüljön, melyet megoszthatunk ismerőseinkkel. Az előző pontban ismertetett optikai kihívások miatt ez a szándék a víz alatt speciális eszközöket és tudást igényel. Először is gondoskodnunk kell vízérzékeny elektromos felvevőink biztonságáról a megfelelő vízhatlan tokok beszerzésével, melyek a kivezetett funkciók elérhetősége, valamint márkák, és anyagok függvényében komoly anyagi megterhelést jelenthetnek. A víz nagyító hatása miatt, a megörökítendő események a megszokottnál kevésbé férnek bele a kereső terébe, vagy ennek eléréséhez annyira el kell távolodnunk tőlük, hogy a vízben lebegő részecskék tömegétől a kép már homályossá válik. Ezt a nehézséget nagyobb látószöggel rendelkező készülékekkel, vagy nagylátószögű előtétlencsékkel lehet kompenzálni. Kicsivel bonyolultabb a színveszteség kérdése, melyet szakértelemtől és pénztárcától függően lehet optikailag lámpákkal, színszűrőkkel, ill. szoftveresen fehér-egyensúly állítással korrigálni.
Egy bejáratottabb búvárbázison elérhetőek az ezirányú képzések, de legalábbis egy-egy hivatásos, aki rendelkezik megfelelő képzettséggel és felszereléssel, hogy szép emlékekkel térhessenek haza a búvárok. Érdemes erről még vízreszállás előtt érdeklődni a bázisokon.
Képzési szintek:
A búvároktatás széles palettájának a hobbi búvárkodás és a hivatásos tevékenység között húzódó vonal, illetve a speciális tevékenységekben való elköteleződés szab irányt. A hivatásos szint elérésére törekvő búvárnak először a megfelelő felszereléshasználattal, a vizes közeg speciális körülményeivel, a biztonságos merülés alapszabályaival, eljárásaival és gyakorlati tudnivalóival kell tisztába jönnie, majd következő lépésben a világ különböző tájain az eltérő merülési körülmények, éghajlati sajátosságok, élőhelyi diverzitás általános tapasztalataiban szerez tájékozottságot. Mivel a hivatásos karrier jelentős felelősségnövekedést is magával von, a harmadik lépcsőben a biztonsági és mentési eljárásokban és gyakorlatokban kell minősítéseket szerezni. A hivatásos karrier ambíciótól, elhivatottságtól függően csak ez után járható rendszerenként eltérő megnevezéssel a víz alatti idegenvezető (divemaster), oktató (instruktor), specialitás-oktató, végül az oktatóképző szintek megugrásával. A speciális tevékenységekkel foglalkozó oktatási irányok a különleges merülési kondíciókra, célokra koncentrálnak, körük a búvárkodás fejlődésével folyamatosan bővül. A teljesség igénye nélkül néhány példa erre: szárazruhás-, mélymerülő-, kevertgázos-, roncsmerülő-, éjszakai-, víz alatti fotós és videós-, technikai-, barlangi-, kereső-, ökológiai kutató-, természetvédő-, áramlatban merülő-, felszerelés javító és karbantartó-, ipari búvár- képzés, stb.
Nyomással kapcsolatos kihívások:
A víz jelentősen sűrűbb a levegőnél, ami miatt alámerülve egyre növekvő nyomással hat a búvárokra. Szám szerint 10m-en kétszeres, 20m-en háromszoros, 30m-en már négyszeres nyomás nehezedik ránk a felszínihez képest. A folyadékokra és gázokra jellemző fizikai törvényszerűségek következtében biztonságunk, egészségünk érdekében ezekre a hatásokra fokozottan figyelni kell.
Az első ilyen jelenség a nyomáskülönbség megjelenése a a vizes környezet és a test levegővel teli üregei között (maszktér, légzőrendszer, fül, homlok és arcüregek). A légzőrendszer és az egészséges homlok és arcüregek a reduktorból áramló kiegyenlített légnyomása folytán automatikusan egyenlítődnek, ám a maszk és a fül üregének egyenlítéséről a fájdalom, ill. a sérülés elkerülése érdekében gondoskodnunk kell, melynek technikáját az alaptanfolyamon sajátíthatjuk el.
Azon fizikai tény, hogy növekvő nyomás hatására a folyadékok egyre több gázt képesek oldott állapotban magukba fogadni, újabb kihívások elé állítja a búvárt. Tekintettel arra, hogy az emberi test nagy részben vízből áll, így a fizika szintén egy vízzel teli edényként hat rá. A reduktorból a mélységgel arányosan növekvő nyomással áramló levegő gázai a szervezetbe is nagy mennyiségben kerülnek oldott állapotba. Ezek mennyisége a mélység és az ott töltött idő függvényében növekszik. Szélsőséges esetben hirtelen emelkedés és az ezzel járó nyomáscsökkenés esetén előfordulhat, hogy a tüdőn keresztül a kilégzéssel távozni képes gáz mennyiségénél több válik ki oldott állapotából, légbuborékokat képezve a vérben és a szövetekben, amely több megfontolásból is veszélyes a szervezetre. Ennek elkerülésére több biztonsági eljárást is be kell tartani, amelyek közül legfontosabbak a megfelelő emelkedési sebesség betartása, a merüléstervezés és a terv, a búvárcomputer utasításainak szigorú betartása, valamint a biztonsági megálló (5m/3pc) beiktatása. További biztonságot adhat a csökkentett nitrogéntartalmú gázkeverékekkel (Nitrox) való merülés, ill. alapvetően a fényzónában (0-30m) való merülésekre való törekvés. A témával a búvároktatás kötelező elemeként beépített dekompresszió elmélet foglalkozik részletesen.
Nitrogén narkózis:
A levegő nagy részét kitevő semleges gáz, a nitrogén másik jellegzetes, ez esetben biokémiai hatása az idegrendszer befolyásolásában mutatkozik meg. Ez a hatás hasonló módon hat az idegrendszerre és ez által a reakcióidőre, valamint a döntésképességre, mint az alkohol. Ez folyamat a mélység növekedésével párhuzamosan fejti ki hatását, és a 35m alatti zónában egyénenként eltérő mértékben akár nitrogénmámor, egyfajta részegségszerű tudatszűkülés formájában is megjelenhet, ami ezen a mélységen számtalan veszély forrása lehet, bár önmagában nincs ártalmas hatással az egészségre. Ellenszere a kisebb (lehetőleg 30m-nél sekélyebb) mélységekbe való emelkedés, ahol utóhatás mentesen megszűnik magától.
Állati veszélyforrások:
A profi búvárok általános nézete szerint a mélységek legveszélyesebb állata az ember. A vízalatti életközösség egyetlen tagjának sincs kifejezetten az ember ellen irányuló ellenséges szándéka. Ennek ellenére mégis előfordulnak balesetek, melyek minden esetben bizonyíthatóan emberi mulasztás, tájékozatlanság, figyelmetlenség, az élővilág iránt tanúsított tisztelet hiánya okán következnek be. Ökölszabályként elmondható, hogy aki lassan, körültekintően mozog, nem ér semmihez, nem gyűjtöget, nem forgat fel köveket, nem tör korallokat, nem üldöz élőlényeket, a körülményekhez öltözik, annak minimális esélye van arra, hogy egy vízi élőlénnyel meggyűljön a baja. A balesetek a csalánzók csípéseitől, a sünök tövisein, a háborgatott élőlények csípéséig, harapásáig, szúrásáig terjedhetnek éghajlattól, időszaktól, faunától függően. Ezen veszélyekről, és az elkerülés módjairól minden egyes helyi búvárbázis alapos tájékoztatást ad, miképpen a balesetek bekövetkeztének esetére az elsősegély eljárásai is helyileg eltérően, a bázisok személyzeténél érhetők el. Az általános eljárásokat azonban mentőbúvár képzésen is elsajátíthatjuk.

Búvároktatási Rendszerek ismertetése.

A búvároktatási rendszerek nagyon hasonlóak világszerte.

Két nagyobb csoportot lehet megkülönböztetni: „amerikai típusú iskolák” és a búvárvilágszövetséghez, a CMAS-hoz kötődő iskolák.

Egyik adott iskolát – oktatási rendszert sem helyezném a másik elé. Mindenütt találunk jó oktatókat és jó körülmények között, megfelelő felszereléssel, igényesen megtartott tanfolyamokat. S a legjobb minőség-ellenőrzés mellett, a legnagyobb világcégeknél is előfordulhat „tágabb lelkiismerettel” dolgozó oktató kolléga.

Ezért javasoljuk, a búvárkodást hobbiként választó sporttársainknak, kezdjék az ismerkedést a választott iskolában, klubban egy próbamerüléssel, ahol személyesen is megismerkedhetnek leendő oktatóikkal,  a tanfolyam körülményeivel, időbeosztásával.

Nálunk ismert oktatási rendszerek, a teljesség igénye nélkül:

 

SSI Scuba Schools International.
Jelenleg a világon évente a legtöbb minősítést kiadó oktatási szervezet. 1970-ben alapította Bob Clark az USA-ban. (Érdekesség: a búvártörténelem szerint 3 oktatási rendszer az SSI, a PADI és a PDIC egy, a Colorado állambéli Fort Collinsban lévő garázsból indultak világhódító útjukra) 1999-ben Robert Stross vezetése alatt német többségi tulajdonba került, s jelentősen megújult, a tananyag és webfejlesztéseknek köszönhetően. 2014-ben a MARES felszerelésgyártó cégcsoport vásárolta meg. Újabb fejlesztések után, sok nyelven elérhető online tananyaggal, online merülési naplóval és online búvárkártyával rendelkezik. Egyedülálló szolgáltatást vezettek be 2016-tól, az SSI open water tanfolyamokon, a képzés idejére ( max 6 hónap), a kezdettől – a vizsgáig, a Dive Assure biztosítótársaság biztosítja a hallgatókat búvárbaleset esetére – ingyenesen.
UEF Underwater Explorers Federation
UEF Underwater Explorers Federation jól hangzó angol eredetű név, egy magyar céget rejt. A 2000 évben indult oktatási rendszer igen gazdag igényes magyar nyelven íródott tananyagaival hívja fel a figyelmet magára. Új rendszer lévén, a legújabb oktatási elveket vallja. Az első volt a világon, mely (már indulásakor) bevezette hallgatói részére a búvárcomputer kötelező használatát. Magyarországon igen népszerű azonnali kártyakiadása és a tankönyvek igényes tartalma miatt. A UEF a búvárvilágszövetség, azaz a CMAS tagja, így nemzetközi elismertsége is biztosított. A környező országokban az elmúlt néhány évben kezdett elterjedni.
PADI Professional Association of Diving Instructors
PADI Professional Association of Diving Instructors 1966-ban alapította John Cronin és Ralph Erickson, s hamarosan a világ legnagyobb, legtöbb minősítést kiadó oktatási rendszere lett. Ezt az előkelő helyet őrizte 2014-ig, azaz több mint 4 évtizedig. (Érdekesség: a búvártörténelem szerint 3 oktatási rendszer az SSI, a PADI és a PDIC egy, a Colorado állambéli Fort Collinsban lévő garázsból indultak világhódító útjukra)
PDIC Professional Diving Instructors Corporation
PDIC Professional Diving Instructors Corporation-t az Amerikai Egyesült Államokban alapították az 1960-as években. A szervezet kezdetben kizárólag oktatók képzésével foglalkozott, ma már az alapok megszerzésétől a technikai oktató szintig lehet eljutni a PDIC tanfolyamain. (Érdekesség: a búvártörténelem szerint 3 oktatási rendszer az SSI, a PADI és a PDIC egy, a Colorado állambéli Fort Collinsban lévő garázsból indultak világhódító útjukra) Magyarországon jelen pillanatban egy búvároktató képviseli a szervezetet.
NAUI National Association of Underwater Instructors
NAUI National Association of Underwater Instructors oktatási szervezetet Albert Tillman alapította 1959-ben, az USA-ban. Nonprofit szervezetként hirdeti magát az iskolarendszer. Az amerikai hadsereghez való egykori kötődése ma is fellelhető az oktatás folyamán, helyenként szigorú gyakorlatokban. Hazánkban is elterjedt, sok oktatója van.
ANDI American Nitrox Divers International
ANDI American Nitrox Divers International néven alapította a szervezetet az USA-ban Ed Betts és Rick Rutkowski. A nitrox-os merülések (levegőnél magasabb oxigén tartalmú légzőgáz) előnyét hirdető iskola, a modern és biztonságos merülést hirdeti, s a „NITROX” keveréket „ SAFE AIR” néven mint általános légzőgázt ajánlja a kedvtelési búvároknak. Említést érdemel, hogy Rick Rutkowski több mint 30 évig foglalkozott a NOAA szervezeténél búvár és hiperbár képzéssel, mielőtt nyugdíjba vonult, s megalapította oktatási rendszerét. Magyarországi képviselője e rendszernek tudomásom szerint nincs.
IANTD International Association of Nitrox and Technical Divers
IANTD International Association of Nitrox and Technical Divers szervezetet Rick Rutkowski alapította 1985-ben IAND néven, majd 1992-ben, mikor Tom Mount került a cég élére, kapta meg mai nevét az IANTD. Alapvetően technikai búvárkodással foglalkozó szervezet. Nem véletlenül, alapítója Rick Rutkowski több mint 30 évig foglalkozott a NOAA szervezeténél búvár és hiperbár képzéssel, mielőtt nyugdíjba vonult, s a búváriparban kezdett tevékenykedni.
TDI – SDI Technical Diving International
TDI – SDI Technical Diving International búvároktatási rendszer kifejezetten kevertgázos mélymerülésekkel foglalkozik. Ez a tevékenységük egészült ki 1999-ben hobbi, azaz rekreációs búvárok oktatásával SDI Scuba Diving International néven. Így a többi nagy szervezethez hasonlóan ma már az alapképzéstől az extrém merülésekig teljes a képzési rendszerük. Több szervezeti változás után, ma ismét van hazai képviselete.
SNSI Scuba and Nitrox Safety International
SNSI Scuba and Nitrox Safety International egy új oktatási szervezet. Igen jól működő számítógépes applikációval és modern online tananyaggal rendelkezik: angol, olasz, japán és spanyol nyelven. Hazánkban jelenleg még nem képviselteti magát, magyar nyelvű anyagai még nincsenek. Confédération Mondiale des Activités Subaquatiques
CMAS Confédération Mondiale des Activités Subaquatiques
CMAS Confédération Mondiale des Activités Subaquatiques Francia országban 1958-ban alapították 13 európai ország, valamint az USA és Brazília egyes búvárszervezeteinek szövetségeként. Első elnöke Jacques-Yves Cousteau kapitány volt. Az „amerikai rendszerű” oktatási szervezetektől kismértékben eltérő a minősítési rendszere, s ellentétben ezekkel az iskolarendszerekkel, nem csak a hobbi és technikai búvármerülésekkel foglalkozik, hanem felöleli a búvárkodás összes tevékenységét, a szabadtüdős vadászattól, a készülékes merüléseken, víz alatti versenyzésen át, egészen a tudományos kutatásokig. Hazánkban számos oktatója van, a Magyar Búvárszövetség is a CMAS világszervezetének a tagja.