Verőfényes nyári napokon nehéz elképzelni, hogy a Krk szigetét keletről határoló keskeny és békés Velebit-csatornában időnként hajókat elsüllyesztő viharok tombolnak. Silo városka kikötői sétányától északra, a hófehér karsztsziklák közé beékelődő öböl mélyén rejtőzik a Peltastis görög teherhajó roncsa, egy több évtizede történt hátborzongató tragédia emléke.

Ha kiérünk a Krk keleti partszegélyén megbúvó apró városka, Silo lebetonozott tengerparti sétányára, egy vashorgonyra figyelhetünk fel, amely amolyan kikötő dekorációként díszíti a promenádot. A horgony betonból épített pódiumára leülő, fagylaltot nyalogató turisták nem is sejtik, hogy a vasmacska egy negyvennyolc éve történt tragikus hajókatasztrófa néma emléke.

Emberemlékezet óta nem látott erejű bora csapott le az Adriára

Šilo Horvátország

1968. január hetedikén emberemlékezet óta nem látott heves vihar tombolt a Kvarner-öböl térségében. Jurijevo kikötőjében az erős széllökésekkel kísért havas esőben éppen fát rakodtak be a pireuszi székhelyű Sarlis Hajózási Társaság tulajdonában álló Peltastis dízelmotoros teherhajó raktereibe.

Délutánra a szél felerősödött,és a szakadó hózáporban házmagasságúra duzzadtak fel a nyílt tenger hullámai.

Theodoros Belesis kapitány a Peltastis rádiósszobájában éppen a frissen befutott időjárás-jelentést tanulmányozta, amely a szél és a hullámzás további erősödését jósolta az elkövetkező hat órában. A kapitány ezért úgy döntött, hogy Görögország helyett északnak veszi az irányt, védett helyet keresve hajója számára a Kvarner-öbölben, a vihar lecsillapodásáig.

A Peltastis este fél tízkor érte el a szárazföld és Krk szigete között húzódó keskeny Velebit-csatornát. Időközben kitört a hóvihar, és az orkán 150 km/órás széllökésekre erősödött fel.

Beteljesedik a hajó végzete

A Peltastis Silo magasságába érve kivetette horgonyait, ám a viharos szél miatt azok nem fogták meg a hajót,

amely lassan de feltartóztathatatlanul Krk sziklás partjai felé sodródott.

A személyzet a dízelmotorok segítségével megpróbálta irányba állítani a hajót, ám kísérletük nem vezetett eredményre.

Archív fotó 1959-ből a Peltastisról, amikor még német lobogó alatt és Alsterpark néven szelte a hullámokat

Forrás: Cargo Vessels

Nem sokkal hajnali három óra után a heves hullámzás Klimno közelében a parti szikláknak csapta a Peltastist. A sors fintora, hogy amennyiben csak 30 méterrel odébb sodródik partra a hajó, úgy nagy valószínűséggel megfeneklett volna a sekély öbölben. A hullámzás többször is a szikláknak sodorta a magatehetetlenül hánykolódó teherhajót.

Az első ütés a gépháznál érte a hajótestet,

a beözönlő víz miatt leálltak a gépek, és a Peltastis hirtelen sötétségbe borult.

Hajnali negyed négy körül a parttól mindössze ötven méter távolságra, a háborgó tenger elnyelte a hajót.

 

A híd feletti terasz a teherdaruval az előtérben. A roncs körül mindig sűrű halrajok tanyáznak

Forrás: Diving in Croatia

Egy alak áll a hídon a homályos mélységben

A tizenkét fős személyzetből mindössze négyen élték túl a katasztrófát. Másnap, amikor a vihar lecsendesedett és hozzákezdtek a mentéshez, összesen öt holttestre bukkantak. Az elkövetkező napokban még két tengerész tetemét sodorta ki a víz.

A hajó parancsnoka,Theodoros Belesis azonban nem került elő, így a kapitányt eltűntnek nyilvánították.

1968 tavaszán a tulajdonos képviselői és a jugoszláv hatóságok tárgyalásokba kezdtek, mivel a Sarlis Hajózási Társaság fontolóra vette a Peltastis kiemelését.

A roncs 3D rajza

Forrás: Dr. Danijel Frka

A görög cég meg is kapta a hajó állapotának felméréséhez szükséges merülési engedélyt, ám – máig ismeretlen okból – se a kutatómerülésre, sem pedig a Peltastis kiemelésére nem került sor. Más vállalkozó szellemű és kalandra éhes nem „hivatalos” búvárok azonban már 1968 kora nyarán lemerültek a part közelében fekvő roncshoz. Ekkor robbant a helyi sajtó által világgá kürtölt szenzációs hír:

a búvárok beszámolója szerint ugyanis egy ismeretlen alak állt az elsüllyedt hajó kapitányi hídján.

1968 júliusában az osztrák búvárfotós, Franz Muhri beúszott a hídra, és közeli felvételeket készített a kormányra borult holttestről.

Theodoros Belesis kapitány holtteste a hídon. A hideg vízben kialakult úgynevezett szaponifikáció miatt a holttest több hónap múltán is viszonylag ép maradt

Forrás: Neptun Dive Center

Mint utóbb kiderült, a Peltastis hídján az eltűntnek nyilvánított kapitány tartotta a kormányt még holtában is. Theodoros Belesis holttestét csak 1968 novemberében, a katasztrófa után több mint kilenc hónappal később emelték ki a Kostrenai Tengerkutatási Intézet munkatársai. A hajójával együtt elsüllyedt görög kapitányt a rijekai köztemetőben helyezték örök nyugalomra.

A kapitányi híd ablakaiban már régóta nincs üveg

Forrás: Diving in Croatia

Ha a kikötői kocsmában poharazgatva szóba kerül a Peltastis, – amelyet csak „Grk” (A görög) néven emlegetnek a helyiek – a széltől cserzett arcú vén tengeri medvék azonnal elkomorulnak. Elátkozott hajó az, amelyen mind a mai napig a kapitány szelleme bolyong – vélekednek a roncshoz történő lemerülésnek még a gondolatától is megborzongó babonás tengerészek.

Ha egy hajót átkeresztelnek…

A Peltastis másfél évtizedig német lobogó alatt, Alsterpark néven szelte a Balti- és az Északi-tenger hullámait. A 60 méter hosszú, 9 méter széles és 2067 BRT vízkiszorítású dízelmeghajtású teherhajót 1952-ben bocsátották vízre a Kremer & Shon hajógyárban.

A Peltastis (ex-Alsterpark)

  • Típus: dízelmotoros teherszállító hajó
  • Vízrebocsátás: 1952, D.W. Kremer und Shon, Elmshorn
  • Tulajdonos: Sarlis Shipping Company, Pireus
  • Hossz: 60,15 m
  • Szélesség. 9 m
  • Vízkiszorítás: 2067 BRT
  • Elsüllyedés ideje: 1968. január 8.
  • Elsüllyedés oka: vihar
  • Helyszín Silo és Klimno között, a parttól mintegy 50 méterre
  • Legkisebb mélység: 8 m
  • Legnagyobb mélység: 32 m
  • Látótávolság : általában közepes
  • Áramlatok: általában közepes (1-2 csomó), időnként erős

A Peltastis archív fotón
Forrás: Cargo Vessels

A hajót 1967 végén német tulajdonosa eladta a pireuszi székhelyű Sarlis Hajózási Társaságnak, ekkor keresztelték át a Peltastis névre. ( A Peltastis katasztrófája csak megerősítheti a babonás tengerészeket abban a hitükben, hogy a hajó átkeresztelése rossz ómen, egy valódi tragédia előjele.)

Amikor még Alsterpark-ként járta a tengert
Forrás: Cargo Vessels

A társaság nem sokáig örülhetett új szerzeményének, a Peltastist ugyanis első, görög lobogó alatt teljesített útján érte a szörnyű baleset.

A Silo és Klimno közti festői öböl mélye rejti a Peltastis roncsát.

Az öböl bal partját szegélyező sziklafalon mind a mai napig látszanak a több mint négy évtizeddel ezelőtti végzetes ütközés nyomai.

A kapitányi híd a kormányfél felőli oldalról nézve
Forrás: Diving in Croatia

A Peltastis megmerülése különleges élmény; a teljes épségében fennmaradt hajóhoz alászállni olyan illúzió, mintha csak egy a kikötőben álló tengerjáró fedélzetére lépnénk.

Az elátkozott kísértethajó

Annak ellenére, hogy a 31-33 méteres mélységben a gerincén egyenesen álló roncs megmerülése nem különösebben összetett feladat,

a Peltastis már több tragikus búvárbaleset helyszíne volt,

megerősítve a kikötői folklórban terjengő vélekedést, a roncs „elátkozottságáról”.

A Peltastis fedélzete felett tömött halrajok lebegenek
Forrás: Elter Tamás archívuma

1980-ban egy cseh légzőkészülékes búvár – tegyük hozzá, felrúgva a zárttéri roncsmerülés összes alapszabályát – megfelelő tapasztalat és felszerelés nélkül beúszott a meglehetősen szűkös gépházba, felkavarva a mindent elborító finom üledéket.

A kapitányi híd belülről. A hajó mélyebben fekvő belső tereibe, főleg a gépházba csak erre kiképzett roncsbúvárok hatolhatnak be
Forrás: Elter Tamás archívuma

A nullára csökkent látótávolságtól bepánikolt, nem találta meg a kijáratot, és levegőkészletének elfogyása miatt megfulladt. A gépház sarkában egészen sokáig volt látható bizarr mementóként a szörnyű véget ért cseh búvár beopálosodott maszkja. Megmagyarázhatatlan apró furcsaságokban sohasem szokott hiány lenni a roncs környékén; kinek a jól lezárt kamerájából lett „akvárium”, kinek pedig a parton behajózott uszonya szívódott fel mindörökre.

Egy emlékezetes adriai kaland kezdete

A roncs szűk kilométerre található a sliói tengerparti sétánytól. Magam is többször megmerültem a Neptun búvárközpont vendégeként; a búvárbázis ideális helyszínen, a kikötői sétány végén fekszik örökzöldek árnyékában, ahonnan alig tíz perces motorcsónakázás után meg is érkezünk a Peltastis hullámsírjához.

A kikötői moló Silo városkában

Forrás: Elter Tamás

A csónakok kikötésére szolgáló bóját a Peltastis masszív orrárbocának csúcsához rögzítették,

ez egyben a roncs legmagasabb pontja is, amelyet már nyolc méteres mélységben elérünk. Rekkenő nyári hőségben sem árt vastagabb, legalább 5, de még inkább 7 milliméteres neporénruhába beöltöznünk a merülés megkezdése előtt. A Velebit-csatorna hidrodinamikai viszonyai miatt ugyanis az Adriai-tenger leghűvösebb része nyáridőben.

Bevetés előtt

Forrás: Neptun Dive Center

A felszíni hőmérséklet ritkán haladja meg a 24 Celsius fokot, a Peltastis legmélyebben fekvő pontján,

a hajócsavar mélységében pedig az augusztusi forróságban sem melegszik fel a víz 16 -17 Celsius foknál jobban.

Csuklya viselése is erősen ajánlott; nem szabad elfelejteni, hogy a testhő több mint 60 százalékát a fejünk adja le, és a víz hússzor gyorsabban vezeti el az emberi testhőmérsékletet, mint a levegő.

Krk Horvátország

A merülés előtti biztonsági ellenőrzés elvégzése után a gumicsónak szélére kiülve, lendületes hátra bukfenccel vetjük magunkat a hűs habok közé. Már a felszínről felfedezhető az árboccsúcs, ezt követve érdemes megkezdenünk a lemerülést a kék homályban derengő „göröghöz”. Az árboc mentén ereszkedve sűrű halfelhőkön keresztül érkezünk meg az impozáns orrfedélzetre.

Merülés előtti előkészületek
Forrás: Neptun Dive Center

Már itt ízelítőt kaphatunk a roncs nagyszerűségéről; a méretes horgonycsörlő, és a szellőzőkürtők csak úgy, mint a fedélzet egyéb részei, tökéletes épségben maradtak fenn. Ha megfelelő a látótávolság, érdemes kiúsznunk az orrfedélzeten túlra, és szembefordulva a hajóval, mélyebbre süllyednünk. A fölénk magasodó szépen ívelt orr fantasztikus látványt nyújt.

Ereszkedés az orrárboc mentén
Forrás: Diving in Croatia

A horgonyláncok messze nyúlnak a tengeri csillagokkal és uborkákkal pettyezett homokos aljzaton. Magát a horgonyt azonban hiába keressük, a lánc vége üresen hever félig az üledékbe temetve. (Ha a Peltastis horgonyát szeretnénk megtekinteni, azt a szárazföldön, a kikötői sétány bejáratánál tehetjük meg, ott van ugyanis kiállítva.)

Irány a kapitányi híd!

Az orr megtekintése után induljunk el a nyomasztó tragédia emlékét őrző kapitányi híd felé. Az orrfedélzet mögött sötéten tátong az első raktér.

A tágas hombárba könnyen leereszkedhetünk,

de itt a félhomályt már csak búvárlámpánk fénykévéje tudja áttörni. Az egykori farakomány legnagyobb része elkorhadt, a rakterek így üresek.

A Peltastis orrfedélzete a horgonycsörlővel
Forrás: Elter Tamás archívuma

A hombárból felemelkedve nagyjából a hajó középvonalában láthatjuk az egyik oldalra kifordult darugémet. Tovább úszva a tat irányába sötét tömeg kezd kibontakozni szemünk előtt, a hátsó felépítmény a hatalmas darusárboccal és a kapitányi híddal. Időnként elképesztően sűrű halrajokon, szardíniák, durbincsok és barna korallsügérek felhőjén tempózunk keresztül.

Merüléstervezéshez készített vázrajz a Peltastis roncsáról

Forrás: Elter Tamás archívuma

A gyakorlott roncsbúvárok számára nem jelent komoly nehézséget a hídra történő beúszás.

Érdemes a kapitányi híd bejáratához vezető vaslépcsőt követnünk, ha a bejárathoz értünk, kattintsuk fel lámpánkat.

Ahol a rettenthetetlen kapitány haláláig markolta a kormánykereket

A navigációs szoba deszkából készült fala már rég az enyészeté lett, ezért viszonylag tágas tér fogad bennünket a hídon. Középen jól látszik a kormánykerék oszlopa. Amikor alaposabban megszemlélem, megborzongok a tudattól, hogy

itt állt egykor kilenc hónapig a kormánykerékre dőlve Belesis kapitány holtteste.

A kikötői vén tengeri medvéktől eltérően nem hiszek a kísértetekbe, ezért az egykori tragédia  nyomasztó hangulata ellenére sem vizionálom a kapitány hídon bolyongó szellemét.

A Peltastis kapitányi hídján
Forrás: Diving in Croatia

Mindenesetre tény, hogy

különleges és némileg nyomasztó hangulatot áraszt a tragikus helyszín.

A hídról kiúszva tovább tempózunk a kormányfél felőli oldalon (a hajó jobb oldalán) a tatfedélzet felé. Jobbra, ha bevilágítunk a nyitott kapitányi szállás ajtaján, a koromsötétben egy csillogó fehér tárgyat, a fürdőkádat pillanthatjuk meg.

A Peltastis tatszekciója
Forrás: Elter Tamás archívuma

A tat irányába úszva érünk el a gépház lejáratához; korlátos vaslépcső vezet le a hatalmas dízelaggregátorhoz. A gépházba kizárólag csak roncsbúvári minősítéssel rendelkező, és zárttéri merülésre kiképzett, valamint a szükséges biztonsági felszereléssel ellátott merülőpárok úszhatnak be. Ne feledjük a koromsötét gépterem mélyén szörnyű halált halt cseh búvár szomorú esetét!

Maradandó élmény a Peltastist megmerülni

A tatfedélzet közepén áll az egykori élelmiszerraktár, amely fölé a gépterem és a hatalmas hajókémény magasodik. Ha a tat mögött leereszkedünk a 32 méter mélyen fekvő tengeraljzatra, megpillanthatjuk a bronz hajócsavart és a kormánylapátot. A tatfedélzet alatt jól láthatók a parti sziklák ütötte, és a hajó végzetét okozó sérülések.

A híd bejáratához vezető lépcső felett úszva érdemes megközelíteni a kapitány egykori őrhelyét
Forrás: Elter Tamás archívuma

A híd feletti korlátos teraszról – amennyiben jó a látótávolság – szinte az egész roncsot beláthatjuk. Az orrárbochoz visszaúszva megkezdjük a lassú felemelkedést.

Öt méteres mélységben megtartjuk a háromperces biztonsági megállót,

miközben a bennünket kíváncsian szemlélő, ezüstösen csillogó, hústál méretű kétsávos kecskedurbincsok rajában gyönyörködünk. A csónakba visszaszállva, vakítóan kék égbolt alatt pöfögünk vissza a kikötő felé.

Az orrárboc mentén emelkedünk vissza a búvárhajóhoz Forrás: Diving in Croatia

Nehéz elsőre feldolgozni az odalent szerzett emlékezetes benyomásokat. Kétségtelen , hogy a Peltastis az észak-adriai térség legszebb hajóroncsa a Baron Gautsch mellett. Miközben a napsütötte part felé haladunk, a Peltastis hullámsírját jelző vízen imbolygó bója lassan beleveszik a tenger kékjébe.

Ui: Az írás Elter Tamás és az Origo engedélyével került hozzánk is feltöltésre, s eredetileg az alább oldalon jelent meg:
http://www.origo.hu/tudomany/felfedezo/20160819-roncsbuvarkodas-hajoroncsok-adriai-tengert-ms-peltastis-krk-bora-tengeri-vihar-zart-teri.html