A Monarchia idején a bulvársajtóban a nyári uborkaszezon örökzöld, visszatérő híre volt a fürdőzőket ijesztgető, hétről hétre felbukkanó „fiumei cápa”. Napjainkban általános meggyőződés, hogy az amúgy is túlhalászott Adriai-tenger cápamentes területté vált. Összeállításunkban áttekintjük, hogy valójában mi is a helyzet cápaügyben a kék Adrián.

Körkép a mediterráneum óriásairól

A Földközi-tengerben jelenlegi ismereteink szerint 47 cápafaj él (Ferguson, 1996). A közepes, illetve nagytestű cápákat 15 faj reprezentálja a mediterrán vizeken.

A Földközi-tengerben honos nagytestű cápafajokat ábrázoló grafika. A legnagyobbak, mint például a planktonevő óriáscápa, vagy a potenciálisan legveszedelmesebb nagy fehér, az Adriai-tengerben is előfordulnak

Forrás: UNEP

A cápákra szakosodott ichtyológusok terminológiájában az 1,5-2,5 méter közötti teljes testhossz (TL) jelenti a közepes, a 2,5-4,5 méteres intervallum a nagy,  a 4,5 méter feletti pedig a rendkívül nagy méretű cápákat.

Ez utóbbiakat mindössze négy faj képviseli a  mediterráneumban,

amelyek közül az óriáscápa (Cethorinus maximus) áll a lista élén, a maga 9-12 méteres maximális testhosszával.

Az Adrián a legtöbb óriáscápát eddig a Kvarner-öböl térségében észlelték

Forrás: Elter Tamás archívuma

Mielőtt még hideglelést kapnánk ettől a valóban ijesztő mérettől, sietve szögezzük le, hogy a planktonszűrögető életmódot folytató és időnként az Adriai-tengeren is felbukkanó óriáscápa egyike a legjámborabb cápafajoknak, amely semmilyen veszélyt nem jelent ránk, emberekre nézve.

Az észak-adriai térség volt a mediterrán nagy fehér populáció második legfontosabb előfordulási területe

Forrás: Wikimedia Commons

A második helyezett a maga 4,5-6,5 méteres hosszúságával a rendkívül robusztus testfelépítésű nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias).

A Földközi-tengerből eddig 47 különböző cápafajt írtak le

Forrás: Wikimedia Commons

A nagy fehérrel már teljesen más a helyzet; nemcsak a Földközi-tenger, hanem a világóceán

összes cápafaja közül is ez jelenti a legmagasabb potenciális kockázatot a fürdőzőkre nézve.

Az akár 6 méteres hosszúságot is elérő nagy pörölycápát csak a Földközi-tenger észak-afrikai partvidékén sikerült eddig megfigyelni

Forrás: Wikimedia Commons

A mediterrán méretversenyben harmadik helyen álló nagy pörölycápa (Sphyrna mokarran) – amely csak a Földközi-tenger észak-afrikai partvidékéről ismert – hosszúságban nem sokkal marad le a nagy fehér mögött; a kifejlett egyedek átlagos testhossza eléri a  4-5,5 métert.

Az Égei-tengerből kifogott szürkecápa. Ez a mélyvízi faj is honos az Adrián

Forrás: Elter Tamás archívuma

A különösen nagytestű cápák mediterrán reprezentánsainak sorát a mélyvízi életmódja miatt a fürdőzők számára láthatatlan szürkecápa (Hexanchus griseus) zárja, 4,5-5 méteres maximális hosszával.

Több a honos faj, mintsem azt gondolnánk

Az Adriai-tengerben 27 cápafaj él. A rendkívül nagy testű fajok közül mind az óriáscápa, mind pedig a nagy fehér, valamint a szürkecápa is honos az Adrián.

A mediterrán cápafajok közül 27 honos az Adriai-tengerben

Forrás: Elter Tamás

A méretesebb adriai fajok közül a kékcápa (Prionace glauca), a villámsebes röviduszonyú makó- (Isurus oxyrinchus), a homoki tigriscápa (Carcharias taurus), a közönséges rókacápa (Alopias vulpinus), a sima pörölycápa (Sphyrna zygena,) és a nagy fehér közeli rokona, a heringcápa (Lamna nasus) érdemel még említést.

Kardhalra támadó röviduszonyú makócápa. A rendkívül ritka makó elsősorban a dél-adriai térségben bukkanhat fel

Forrás: Elter Tamás archívuma

Ezek a fajok kivétel nélkül nagytestűnek számítanak 2,5-4 méter körüli átlagos hosszukkal,

és valamennyi potenciálisan veszélyes az emberre nézve.

A nagy fehérrel szoros rokonságban álló heringcápa az Adria nyílttengeri térségeiben él

Forrás: Elter Tamás archívuma

A nagytestű fajok közül relatíve a kékcápa a leggyakoribb az Adrián, de csak ritkán látható, mert ennek a fajnak a partoktól távoli nyílttengeri térség a valódi hazája.

A rendkívüli sebessége miatt kék villámként is emlegetett röviduszonyú makó élettere a partoktól távoli nyílt vízi térség

Forrás: Elasmo Diver

Ugyanez vonatkozik a közönséges rókacápára, valamint a heringcápára is, a makócápa és a sima pörölycápa pedig rendkívül ritka az adriai vizeken.

Az Adria leggyakoribb nagytestű cápafaja a nyílttengeri életmódot folytató kecses kékcápa

Forrás: Wikimedia Commons

Az Adriában honos cápák meghatározó többsége 1 méter vagy annál kisebb testhosszúsággal rendelkező faj,

amelyektől nincs okunk tartani. A „boldog békeévek” fiumei cápája, az adriai nagy fehér azonban merőben más kategória.

A múltban jóval gyakoribb volt, mint napjainkban

A heringcápa-alakúak rendjébe (Lamniformes) és a heringcápafélék családjába (Lamnidae) sorolt nagy fehér (Carcharodon carcharias) a világtenger legnagyobb és potenciálisan legveszélyesebb húsevő cápája.

A fehér cápa a ma élő legnagyobb húsevő cápafaj

Forrás: Elter Tamás archívuma

E kozmopolita csúcsragadozónak a teljes populáción belül a Földközi-tenger a negyedik-ötödik legfontosabb előfordulási helye. A mediterrán nagy fehér cápák területi eloszlása ugyancsak érdekes képet mutat a Földközi-tengeren a múltbeli megfigyelések alapján.

Az Adriai-tenger műholdfotón. A múltban az Isztriai-félsziget térségében, és a horvátországi partszakasz mentén bukkant fel a legtöbb fehércápa

Forrás: NASA

A milánói székhelyű Mediterranean Great White Shark Data Bank  – a legjobban feldolgozott földközi-tengeri nyilvántartás – szerint a mediterráneumban a legtöbb egyedet, összesen 105 nagy fehér cápát a Szicília, Pantelleria, Málta és a tunéziai Cape Bon által határolt térségben észlelték az elmúlt másfél évszázadban.

Ez a terület a mediterrán nagy fehér cápák legfontosabb élőhelye, úgynevezett radiánspontja.

A Földközi-tenger a nagy fehércápák negyedik-ötödik legfontosabb élőhelye a világóceánon

Forrás: Elter Tamás

A második legnépesebb egyedszámú felbukkanási terület – legalább is az 1970-es évek elejéig – az Adriai-tenger északi régiója, a Trieszti, illetve a Kvarner-öböl, valamint az észak-dalmát szigetcsoportot alkotó Krk, Cres, és Losinj térsége volt.

Tehát a „fiumei cápa” legendája nem is volt akkora hírlapi kacsa, mert a múltban a mai Rijeka és Opatija, továbbá a nyugat-isztriai partvidék mentén napjainkhoz képest gyakrabban észleltek nagy fehér cápákat.

Kvarner Gulf

Az Adriai-tengerből rendkívüli méretű nagy fehér cápák is ismertek

Forrás: Elter Tamás archívuma

Az 1970-es évektől rohamosan lecsökkent a nagy fehér adriai jelenléte; a populáció ritkulás hátterében ökológiai, illetve táplálkozásbiológiai okok állnak.

Úgy tűnik azonban, hogy hosszabb szünet után, a 2000-es évek elejétől a nagy fehér cápák ismét kezdenek felbukkanni az Adriai-tengerben.

Nagy fehér támadások az Adrián

Annak ellenére, hogy a múltból számtalan beszámoló és legendás történet ismert véres adriai cápatámadásokról, ezt a kérdést tudományos alapossággal dr. Alessandro De Maddalena olasz tengerbiológus és nagy fehércápa-kutató, a Mediterranean Great White Shark Attack File alapítója és kurátora dolgozta fel először 2000-ben publikált tanulmányában.

Az Adriai-tengerről ismert nagy fehércápa-észlelések és -támadások tudományos feldolgozása csak 2000-ben történt meg

Forrás: Elter Tamás

Sokéves munkával az Adriai-tenger mentén fekvő országok tengerkutatási intézeteinek archívumai és természettudományi gyűjteményei segítségével, illetve a Floridai Természettudományi Múzeum adatbankja, az International Shark Attack File (ISAF) közreműködésével állította össze az 1827 és 2000 között történt adriai nagy fehércápa-észlelések és -támadások adatsorát.

Mivel több észlelés is arra utal, hogy valamelyest emelkedő tendenciát mutat a nagy fehér cápák adriai jelenléte az elmúlt évtizedekhez képest, néhány friss adattal egészítjük ki e hiánypótló tanulmány összegzését. Az Adriai-tengeren a 19. század közepétől napjainkig 83 hiteles nagy fehércápa-észlelés történt, amely 86 egyedhez köthető.

A regisztrált cápatámadások területi megoszlását ábrázoló térkép

Forrás: International Shark Attack File/Florida Museum of Natural History

Az Adriai-tenger két legfontosabb radiánspontja a Trieszti-öböl és a Kvarner (a Rijekai-öböl és az északdalmát szigetcsoport területe), ugyanis az adriai észlelések közel kétharmada innen származik.

Dél felé haladva fokozatosan csökken ez a szám, olyannyira, hogy a dél-adriai térségből alig-alig ismert a nagy fehér cápák jelenléte. Az Adriai-tenger keleti oldalán, elsősorban a szlovén-horvát partszakaszon sokkal gyakoribb volt a nagy fehér cápák felbukkanása, mint a nyugati, olaszországi partvidéken.

Gulf of Trieste

Noha a közvélemény számára a nagy fehér az egyik legismertebb cápafaj, valójában még nagyon keveset tudunk róluk

Forrás: Origo

Az Adriai-tengerről 9 ember elleni fehércápa-támadás dokumentált,

amely kettő kivételével mind halálos kimenetelű volt. Csónakok ellen elkövetett fehércápa-támadásról 4 esettanulmány készült.

Mint Spielberg filmjében – Magyar nevű áldozat 1934-ből

Az egyik legjobban dokumentált eset 1934. augusztus 21-én, a Mali Losinj közelében fekvő Susak szigetén, a Sveti Margarina-zátony közelében történt. (ISAF no. 370) Egy helyi fürdőző, a 18 éves Novák Ágnes a part közelében lekerített tonnara (tonhalcsapda) felett átmászott, hogy a parttól valamivel távolabb úszkálhasson.

Ekkor – a szemtanúk jegyzőkönyvezett vallomása szerint – egy rendkívül nagy, 6-6,5 méter hosszúra becsült nagy fehér cápa ragadta el a lányt.

Susak

Majd augusztus 30-án ezzel megegyező 6-6,5 méter hosszú nagy fehér cápa okozott halálos balesetet ugyanitt, a Rijekai-öbölben. Az áldozat, Zorica Princ, a parttól 50-70 méteres távolságra úszott, amikor rátámadt a hatalmas ragadozó.

A legtöbb sérülés a végtagokon, elsősorban a lábakon éri a cápatámadások áldozatait

Forrás: forcesofgeek.com

Az esettanulmányok azt valószínűsítik, hogy ugyanaz az egyed volt a Rijekai öbölben történt halálos támadás tettese, amely bő egy héttel korábban Novák Ágnest is elragadta.

Véres hatvanas évek

A Monacóra emlékeztető békebeli szállodasoráról és pálmafás promenádjáról híres Opatija (Abbázia) méltán volt népszerű fürdőhely a múltban, és az a jelenben is.

1961. szeptember 24-én, a patinás fürdőhely strandján, a parttól nagyjából 100 méterre úszó 19 éves egyetemistára, Sabit Planicra támadt rá egy 5 méter körülire becsült nagy fehér cápa.

A súlyos, nem provokált támadásban az áldozat a jobb karját és lábát is elvesztette;

mire a mentőcsónak elérte, a kivérzés okozta sokkban már meghalt, és csak a holttestét tudták beemelni a csónakba.

Opatija

Az Adrián az 1970-es években kifogott 6 méter hosszú nagy fehér

Forrás: Victor Lin

Két évvel később, az olasz Riccione partjainál a szigonypuskával vadászgató 21 éves német búvár, Manfred Gregor esett áldozatául egy 4,5 méter hosszú nagy fehér cápa támadásának. (A szigonypuskás víz alatti vadászok elleni támadásokat a szakirodalom következetesen az úgynevezett provokált támadások közé sorolja.)  1966. augusztus 16-án a dalmáciai Mljet térségében újabb halálos kimenetelű fehércápa-támadás történt.

A légzőkészülékes búvárok elleni cápatámadások viszonylag ritkák

Forrás: Elter Tamás archívuma

(Az esetről Angelo Mojetta, a híres olasz tengerbiológus-cápakutató tudósított.) Szegényesebben dokumentált a Novigrad mellett 1970 augusztusában történt, Z. Jurincic, egy helyi légzőkészülékes búvár elleni halálos kimenetelű támadás.

Az olasz partvidéken 1981-ben tonnarába akadva elpusztult hatalmas példány

Forrás: Victor Lin

A támadások a következő évtized elején is folytatódtak. 1971 szeptemberében a horvátországi Ika mellett Stanislaw Klepna, egy lengyel turista vált halálos kimenetelű fehércápa-támadás áldozatává.

Az összes adriai halálos kimenetelű cápatámadás a nagy fehér számlájára írható

Forrás: Elter Tamás archívuma

1971. augusztusában Opatija strandja volt újabb halálos támadás helyszíne;

ezt az esetet az ISAF no. 1640-es számon rögzítette a dokumentált fehércápa-támadások között. A mindmáig utolsó, halálos végeredménnyel járó nagy fehércápa-támadás Omis mellett történt, 1974. augusztus 10-én.

Az utolsó halálos kimenetelű fehércápa-támadás 1974-ben történt az Adrián

Forrás: Origo

Az áldozat, a német állampolgárságú Rolf Schneider légzőcsővel búvárkodott a part közelében, amikor egy 5 méter körüli nagy fehér támadt rá. A nem provokált támadást az áldozat nem élte túl.

Harminc év múltán megkezdődött a visszaszivárgás

Az 1970-es évek közepén megszűntek a támadások, és egyre jobban megfogyatkoztak az adriai fehércápa-észlelésről szóló jelentések is.

Ennek hátterében az 1970-es évekre kritikussá váló túlhalászás állt.

A mediterráneumban a nagy fehér cápák egyik legfontosabb prédáját a kékúszójú tonhalak alkotják

Forrás: Elter Tamás archívuma

A Földközi-tengerben a mediterrán nagy fehér cápák legfontosabb táplálékát a kékúszójú tonhalak (Thunnus tynnus), valamint kisebb részben a palackorrú delfinek (Tursiops truncatus) alkotják. Az észak-adriai térség a tonhalak egyik fontos ívóhelye, és mint ilyen, a tonhalhalászat egyik kiemelt zsákmányterülete volt a múltban.

A palackorrú delfinek a nagy fehér szintén fontos prédáját alkotják a mediterráneumban

Forrás: Elter Tamás

A nagy fehér cápák a tonhalrajok vonulását követve jutottak el szezonálisan az Észak-Adriára.

(Az északi területen többek között Rijeka, Izola, Vrsar,Rovinj, Pula és Losinj térségében észleltek korábban nagy fehér cápákat.) Amikor a hetvenes évektől kritikusan lecsökkent a tonhalak száma, elfogytak a nagy fehér cápák is.

1954-ben Olaszországban kifogott rekordméretű példány

Forrás: Victor Lin

Az elmúlt 15 évben a szigorodó természetvédelmi, illetve halgazdálkodási intézkedéseknek köszönhetően lassú javulás indult meg a tonhalpopuláció regenerálódásában.

Valószínűleg ezzel állhat összefüggésben, hogy majd két évtized múltán, az 1990-es évek derekától, illetve a 2000-es évek elején ismét megjelentek a nagy fehér cápák az Adriai-tengeren. Az egyik extra nagy példány,  a 2003. június 24-én Jabuka szigete mellett, horvát tonhalhalászok kerítőhálójába akadt 5,7 méter hosszú és több mint kéttonnás  nőstény egyed volt. (Az esetet a Spliti Oceanográfiai és Halászati Intézet két tengerbiológusa, Alen Soldo és Jakov Dulicic dokumentálták.) 2005-ben pedig Pula térségéből jelezték halászok, hogy nagy fehér cápát észleltek a nyílt tengeren.

 

A 2003. június 24-én Jabuka mellett kifogott példány

Forrás: Spliti Oceanográfiai és Halászati Intézet

Évtizedek után ismét lecsapott a „fehér halál”

Az Adriára lassan visszaszivárgó nagy fehér cápák 2008-ban villantották meg ismét félelmetes fogsorukat. Ebben az évben október 7-én, Vis szigetén, a parttól körülbelül 20 méteres távolságra, négy szlovén légzőcsöves búvár szigonypuskával halakra vadászott.

A sekély vízben egyikükre, a 43 éves Domjan Pecekre egy öt méter körüli nagy fehér cápa támadt rá.

Pecek súlyos, roncsolásos lábsérülést szenvedett el, de szerencséjére a spliti kórházban sikeres életmentő operációt hajtottak végre rajta.

Jabuka térsége a tonhalvonulás fontos útvonala. Ezzel függ össze, hogy itt időnként nagy fehér cápák is felbukkanhatnak

Forrás: Sailing Europe

A műtét közben felfedezték, hogy az egyik, felső állkapocsból származó kitörött fog az izomrostok közé ékelődött. A fog alapján a spliti oceanográfiai intézet szaktudósai megerősítették, hogy a támadó nagy fehér cápa teljes hossza öt méter körüli lehetett. (A támadásról Alen Soldo, a spliti intézet tengerbiológusa készített esettanulmányt.)

Az extra nagyoktól a csónakok sincsenek biztonságban

Az atlanti nagyfehércápa-populáció egyedeihez képest érdekes jelenség, hogy

az Adriai-tengeren megfigyelt egyedek között szignifikáns az extrém nagy, az 5,5 méteres vagy ennél hosszabb példányok száma.

(Ez a jelenség általában is jellemző a mediterrán nagy fehér cápákra; a Földközi-tengerből származik az eddigi világrekorder is, a maga 7 méter 13 cm teljes hosszával.)

Az eddigi világrekorder, a Máta melletti Filfla szigeténél kifogott nagy fehér teljes testhossza 7 méter 13 cm volt

Forrás: Mundus Shark

Néhány kiragadott, dokumentált eset: 1927-ben Rovinj előtt egy  6 méter hosszú példány akadt a halászok hálójába, de a közelmúltból is ismertek hasonló esetek.

Az 1993-ban Sibenik mellett horogra akadt példány 5,4 méter hosszú volt,

és ugyanebben az évben Losinj közelében figyeltek meg 5 méternél hosszabb egyedet. 1998. szeptember 4-én Dubrovnik, 1999. szeptember 2-án pedig Mljet térségében észleltek 5 méternél nagyobb fehér cápákat.

Adriai partvidék halászcsónakkal. Az igen nagy egyedektől időnként a kisebb csónakok sincsenek biztonságban

Forrás: Wikimedia Commons

A méretes egyedekre jellemző, hogy időnként megtámadják a csónakokat is.

1940 szeptemberében a szlovéniai Koper mellett halászcsónakot ért cápatámadás. 1963. október 22-én Izola közelében helyi halászok kerítőhálójába rekedt fehér cápa támadta meg az egyik csónakot, és csak 22 puskalövéssel tudták megölni az agresszívvé vált ragadozót.

Az Adriáról négy olyan dokumentált eset ismert, amikor a nagy fehér csónakokat támadott meg

Forrás: Maxanimal

A partra vitt példányt lefotózták és megmérték: a teljes hossza 6 méter 2 centiméter volt.

1986. szeptember végén a Rimini és a Pesaro közötti partszakaszon egy megközelítőleg 6 méteres példány rémített halálra két helyi horgászt,

amikor többször rátámadt a csónakjukra. Két évvel később, 1988. szeptember 9-én Porto Barricata közelében ért csónakot újabb támadás; az agresszív nagy fehér 5,5 méter hosszú volt.

A halászcsónakok megtámadását a zsákmány szagingere válthatja ki

Forrás: Elter Tamás archívuma

A leghíresebb támadás 1998. augusztus 27-én ugyancsak az Adria olaszországi partszakaszán, Senigalliától  6 kilométerre, a nyílt tengeren történt.

Senigallia

Stefano Catalini a fiával horgászott, és éppen egy kisebb rókacápa (Alopias vulpinus) akadt a horgukra.

A közönséges rókacápa viszonylag gyakori nyílt vízi faj az Adrián

Forrás: Wikimedia Commons

Miközben igyekeztek behúzni zsákmányukat, észrevették, hogy felbukkant egy óriási, a csónak hosszához viszonyítva 5,5-6 méter körülire becsült nagy fehér.

Az állat először lassan körözni kezdett Catalini hajója körül, majd többször is nekirontott a csónaknak,

és végül a zsákmányolt rókacápát kettéharapva távozott. A beágyazott videón egy hasonló típusú támadás látható, amikor a nagy fehér egy inflált motorcsónakra támad rá.

A csónaktámadások hátterében többnyire a halászzsákmány keltette szagingerek állnak.

Úgy tűnik, nem csak alkalmi vendégek az Adrián

Az extrém nagy példányok mellett – ami még ennél is sokkal érdekesebb – a másfél évszázadra visszanyúló fogási dokumentációkban néhány juveni, illetve újszülött méretű egyedről szóló feljegyzés is található. (A nagy fehér cápák születéskori testhossza 80 és 100 centiméter közötti, az 1 és 2,6 méter közötti példányok a juvenil, nem kifejlett egyedek.)

Újszülött nagy fehér cápa. Az ivadékok születéskori hosszúsága 90-100 cm körüli

Forrás: Elasmollet

Mindez azért roppant érdekes, mert az újszülöttek és a juvenil példányok még nem vándorolnak, hanem életük első szakaszát születési területük körzetében töltik el. Ebből pedig az következik, hogy az adriai térség egy úgynevezett nursery ground lehet, ahol a vemhes nőstények világra hozzák az ivadékaikat.

Az Adriai-tenger montenegrói partszakaszán 2010 augusztusában tonnarába akadt juvenil egyedről készített fotó

Forrás: Sharky Year

(A nagy fehér cápák elevenszülők, az embriók a placentán fejlődnek ki.) Hogy ez nem csak a múltban lehetett így, arra egy viszonylag friss fogás a bizonyíték: 2010 augusztusában a montenegrói partok előtt tonhalhalászok hálójába akadt egy másfél méteres, tehát bizonyítottan juvenil egyed.

A mediterrán nagy fehér populációról nagyon hiányosak az ismereteink. Az Adria mélye még számtalan felfedezni valót rejthet

Forrás: Elter Tamás

A világtenger más területein élő nagy fehér cápákhoz képest a mediterrán populációt alig ismerjük. Bizonyos, hogy az Adriai-tenger mélye még nagyon sok felfedezni való titkot rejt.

Ui: Az írás Elter Tamás és az Origo engedélyével került hozzánk is feltöltésre, s eredetileg az alább oldalon jelent meg:
http://www.origo.hu/tudomany/felfedezo/20150712-nagy-feher-capa-capatamadas-adriai-tenger-horvatorszag-provokalt-es-nem-provokalt-agressziok.html