Péntek délelőtt csörög a telefon, hív John Róbert. Kérdezi mi jót csinálok délután, s mikor mondom, hogy igazából semmi fontosat, akkor nekem szegezi a kérdést: Van-e kedvem merülni egyet.

Mire én: Hogy a viharba ne lenne. 😀

Gyorsan megbeszéljük mi a terv, mit vigyek, s megállapodunk a találkozó időpontjában is.

A kedves olvasók még bizonyára nem tudják, de alighanem én lakom a kőbányai alagút-rendszer lejáratához a legközelebb, mindössze 2 sarokra. Ennek folyományaként, ha esetleg hiányzik valami felszerelés, akkor a legtöbbször én szoktam “kölcsönözni”, de mivel valamilyen különös ok folytán a hideg vizet kifejezetten kedvelem, ezért a merülésre sem gyakran mondok nemet. (Csak ha nem tartózkodom itthon, vagy már más, s halaszthatatlan elfoglaltságom van. Persze ezen elfoglaltságról a legtöbbször kiderül azon percen, hogy mégsem olyan fontos. 😀 )

Budapest, Bánya u 36

Lerohanok a garázs mögötti tárolóba, gyorsan ellenőrzöm a palackok töltöttségét, mérek gázokat, csekkolom a lámpák akkuját, ruhát, computereket, stb. Aztán az összes cuccot berakom az autóba, mondván az előkészületek:

PIPA.

Felhívom az asszonyt, hogy ma este “későn jövök”, majd nyugtázom a már megint merültök szavak kíséretében jövő halk sóhajtást, meg persze a majd csörögjek kérést is.

Fent a “kézipoggyászba” rakok kellő mennyiségű csokit és kekszet, majd készítek 2 termosz teát is. Mivel közel lakom, ezért csak az egyeztetett időpont előtt 5-10 perccel szoktam lemenni és elindulni. Nincs ez másként most sem.

Épp a lépcsőn megyek le, mikor csörög a Mester, hogy hol vagyok már.

Mondanom sem kell, hogy 3 évente egyszer van olyan, hogy senki nem késik, persze sikerült kifognom. Sebaj, már indulok is, s bő 3 perccel később már folyik a kezezés, köszönés a többiekkel.

A menet a szokásos, de mivel az olvasók nem feltétlen ismerik, ezért röviden beszámolok róla:

Szóval azután hogy mindenki rendben megérkezett begurulunk a kapun, s röviddel a rendszer bejárata után megállunk, ahol általában az egyik rutinos oktató (és/vagy padawanja) megtartja az ott található térkép előtt az eligazítást. Mivel ezt már kb. 50x hallottam, ezért nem teljesen szabályosan gyorsan kiszököm, s felhívom a párom, s megígérem vigyázok magamra. Még bőven visszaérek az általános eligazító, s történeti rész alatt.

Tehát itt a résztvevők meghallgathatják a hely történetét, elmehetnek illem-helyiségbe (Ez még fontos lesz később, ugyanis aki elmulasztja, annak nem kis sétával vissza kell ide jönnie.), majd megtörténik a résztvevők csoportokba és merülőhelyekre való beosztása.

Na de ezzel nem untatok senkit, térjünk át a merülési részre. Több helyen is lehet merülni a járatokban, de egy kivételével, mely éppen a címben is említett “Park kút” névre hallgató merülőhely, minden más helyhez komolyabb feltételeknek kell megfelelni, ezért ez a leggyakoribb célpont. Ez annak köszönhető, hogy az adottságok miatt a legelső, felül levegős medence OWD és AOWD búvároknak is merülhető.

A címben ugye már a mi csoportunk célpontját megneveztem, így nagy titkot nem árulok el, már ami a csapat célpontját illeti. Megérkezvén megyünk a Mester után, aki kinyitja a merülőhelyet, ad pár hasznos instrukciót, válaszol a kérdésekre. Ezt követően az oktatók kiosztják a felszerelést, illetve a megbeszélt dolgokat, majd elkezdődik a szokásos merülések előtti procedúra: szerelés, ellenőrzés, öltözés.

Apropó öltözés: Ugye a hideg vizet nem árt figyelembe venni, s emiatt akár szárazruhával, akár a szokásosnál vastagabb nedves ruhával érkezni.

(Mivel a párom is volt már ezen a helyen, ezért majd beszámolunk “kezdőbb” csoportokról is egy későbbi posztban részletesen.)

Általában az szokott történni, hogy a gyakorlottabb, ún. barlangi búvárok hamarabb lesznek készen, s a járatok miatt hosszabbat is merülnek, ezért mi szoktunk először vízbe csobbanni. Nincs ez másképp most sem. Két kollégával együtt fogunk menni a hosszú folyosón, s az ezen található látnivalókat megnézni, majd visszaérés után a csigalépcső és a nagy terem következnek majd. Amennyiben a vendégek hagynak nekünk látótávolságot persze. Általában nem hagynak. 😀

A tervezett merülési idő 50 perc.

Buborékcsekk, hosszú cső- és társellenőrzés, meg a szokásos – mindenki által ismert és használt – dolgok után  lámpák fel. Minden OK, indulás. A mester engem osztott be a végére, szóval udvariasan mindenkit magam elé engedek, majd besorolok a helyemre. A folyosó előtt még mindenki jelez, majd az OK-t követően elindulunk.

Szeretek itt merülni. Nem rohanós, van látnivaló és érdekesség, s bár már sokszor voltam, ezen mit sem változtat.

 

A menet a szokásos, de mivel az olvasók nem feltétlen ismerik, ezért röviden beszámolok róla:

Szóval azután hogy mindenki rendben megérkezett begurulunk a kapun, s röviddel a rendszer bejárata után megállunk, ahol általában az egyik rutinos oktató (és/vagy padawanja) megtartja az ott található térkép előtt az eligazítást. Mivel ezt már kb. 50x hallottam, ezért nem teljesen szabályosan gyorsan kiszököm, s felhívom a párom, s megígérem vigyázok magamra. Még bőven visszaérek az általános eligazító, s történeti rész alatt.

 

Tehát itt a résztvevők meghallgathatják a hely történetét, elmehetnek illem-helyiségbe (Ez még fontos lesz később, ugyanis aki elmulasztja, annak nem kis sétával vissza kell ide jönnie.), majd megtörténik a résztvevők csoportokba és merülőhelyekre való beosztása.

Na de ezzel nem untatok senkit, térjünk át a merülési részre. Több helyen is lehet merülni a járatokban, de egy kivételével, mely éppen a címben is említett “Park kút” névre hallgató merülőhely, minden más helyhez komolyabb feltételeknek kell megfelelni, ezért ez a leggyakoribb célpont. Ez annak köszönhető, hogy az adottságok miatt a legelső, felül levegős medence OWD és AOWD búvároknak is merülhető.

 

A címben ugye már a mi csoportunk célpontját megneveztem, így nagy titkot nem árulok el, már ami a csapat célpontját illeti. Megérkezvén megyünk a Mester után, aki kinyitja a merülőhelyet, ad pár hasznos instrukciót, válaszol a kérdésekre. Ezt követően az oktatók kiosztják a felszerelést, illetve a megbeszélt dolgokat, majd elkezdődik a szokásos merülések előtti procedúra: szerelés, ellenőrzés, öltözés.

Apropó öltözés: Ugye a hideg vizet nem árt figyelembe venni, s emiatt akár szárazruhával, akár a szokásosnál vastagabb nedves ruhával érkezni.

 

(Mivel a párom is volt már ezen a helyen, ezért majd beszámolunk “kezdőbb” csoportokról is egy későbbi posztban részletesen.)

Most sincs semmi probléma, mindenki ügyes, lassan haladunk, közben mozognak a lámpák szépen lassan, ahogy a búvárok nézelődnek. Egy-egy érdekesebb dolgot külön jelzünk egymásnak, ha az megtekintésre érdemes. Közben persze figyelünk egyrészt a közelben lévő kötélre, de persze a gázkészletre és egymásra is.

A folyosó végén lévő kút alján néhány fokkal hidegebb a víz, de persze ez szárazruhában nem annyira vészes, úgyis mindenki a saját igényeinek megfelelően öltözik alá. (Nekem 100-as aláöltözetem van, nekem elég. Nincs is vastagabb.) Legtöbben 100-400-as öltözetet, néhányan fűtést is használnak. A puhányok. 😀

Fordulunk, gázok nyomása és minden más is rendben, sorolok be a végére ismét, megyünk immár visszafelé. A szokásos módon fél szemem a társakon, meg a kötélen.

A nagy terembe érve lemegyünk a csigalépcsőt megnézni, majd néhány percnyi nézelődést követően megkezdjük a lassú emelkedést, s a biztonsági megállót türelmesen kivárva rendben megérkezünk. Mindenki mosolyog, jó merülés volt!

Ui: Ha gondoljátok keressetek rá a neten kőbányai videókra, van Park kutas is. Egyet belinkelek a lustáknak :): Klikk ide!