Ez egy érdekes történet, ugyan is már az ötlet a tervezési fázisban több sebből vérzett.

Kezdjük az elejéről.

Bakos Lajos búvároktató és végzett testnevelő tanár vagyok.
2012-ben még mesterképzésem ideje alatt egy BGF-es (most már BGE) hajógyári szigeten tartott rendezvényen, ahol önhibámból csak korlátozottan voltam beszámítható, teljesen véletlenül büntetőjogi felelősségemről mit sem tudva táncoltam egy lánnyal. Ő 155 cm körül volt és 51 kg, vörös haj és titkárnős szemüveg, szép alkat. Legalábbis másnap ezt mondta a telefonban, mert az aznap estéről ugye nekem nem sok emlékem maradt.

Az csak még szimpatikusabbá tette a hölgyet, hogy annak ellenére, hogy nem épp gentleman pillanatomban találkoztunk először a tengerparton, mégis felvette a telefont, mikor kerestem.

Az első pár találkozáson minden világossá vált. Biztosan nem ő lesz a feleségem, gondoltam…

Egy gyönyörű szép, okos lány volt, aki nem kifejezetten rajongott sem a sport és végkép nem az extrém sportokért, szereti a romantikus estéket és igen nehezen osztja meg az érzéseit és gondolatait. Ezzel nem is lenne baj, ha én nem egy természetet imádó, extrémsportokért és küzdősportokért (motorozás, búvárkodás, snowboardozás, box és kocsmai verekedés) rajongó szabad szellem lennék. Mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymás, és ugye jön a hülye mágneses példa.

Ez esetben nem az ellentétek kiegészítése a szép a dologban. Hanem annak ellenére, hogy én ezekről nem voltam hajlandó lemondani (tudom, bunkó és önző alak vagyok) mégsem volt soha gond közöttünk. Ha én bejelentettem, hogy megyek merülni, ő csak annyit mondott, hogy egyben jöjjek haza. Az aggódást a szemében pedig soha nem tudta leplezni, de ettől még nem akart a boldogságom útjába állni. Még akkor sem, ha tudta, hogy nem csak ő fontos az életemben, hanem a szenvedélyeim is.

Egy ideje már több albérletben is együtt laktunk, mikor 2015 környékén már sokadszor a humor és az egymás agyának húzása végett szóba került a gyűrű téma.

Az a rohadt gyűrű. 😀

Annyiszor halottam már a búvárbarátoktól és egyéb ismerőseimtől az elválás, szakítás és a válóperek csodás kálváriáit és az ezzel járó anyagi csődöt, hogy mondanom sem kell borzasztóan nem lelkesedem a házasságért. Főleg mióta joghallgató vagyok, levelező tagozaton munka mellett még inkább vonzanak az érzelmi alapú szerződések, amik vagyonjogi kötelezettségekkel is járhatnak.

Mindig elhajtottam a kérdést azzal, hogy majd ha az életünk odáig jut. De nem 2016-ban. Mivel is akkor kijelentettem, hogy búvároktató nyáron kéri meg a barátnője kezét, mert a hidegben térdeljen akinek két anyja van meg sífutásért rajong. Amint ezt kimondtam én már tudtam, hogy ez a nyár lesz az, amin ezt megejtem.

Júniusban elmentem venni egy gyűrűt. Kormánytisztviselő vagyok egy minisztériumban, így a közigazgatásos egy havi fizetésem kompletten ráment egy olcsónak számító gyűrűre. Érdekes, hogy a kocsi téli gumijának cseréje jobban fájt, mint ez. Ekkor igazán úgy éreztem, hogy nem is vettem észre az évek alatt, de nagyon megszerettem ezt a lányt. Nem egy már ismert tinédzser szerelem volt, ami jön és megy nagy hanggal az elején és a végén. Teljesen csöndben történt, és én tényleg le szeretném vele élni az életem.

És a probléma itt lett a legnagyobb. Nem térdelek le, mint a nagytöbbség. Nem vagyok egy klisé, és nem is az én stílusom. Plusz utálom a nagy felhajtásokat. Búvároktató és búvár hol érzi jól magát, ahol a világ összes zaja se éri el, csak a nyugalom, és még az otthonának tekinti a helyet?

A buborékok között: a víz alatt. (Aki búvár és nem ezt mondta, annak egy update tanfolyamra ajánlom magam.)
Szerintem pici problémát jelentett, hogy a drágám utálja ha a fejét eléri a vízfelszín. Na sebaj. Szarka Géza oktatóm, kollégám és barátom, a TF-en az uszodába mindig szívesen lát engem. Gondoltam megmerítem a párom először életében. Mint aki felé a shinkansen japán vonat száguld, és le van kötözve a lába a mágnes sínre akkora lett a drágám szeme 2 perc után, 1,5 méteres medence mélységben. Zseniális. Ez sokat segített a terveim kivitelezésében. Ezt eljátszottuk még kb. háromszor. A harmadik már elmenne egy open water junior képzés első gyakorlati órájának. Így már nagy félelmekkel, de jöhet a tengerpart.

Augusztusra szerveztem egy családi nyaralást. Szüleim és mi a párommal. Persze a jól bevált munka- és pihenőhelyemre, Krk szigetre mentünk. Az második napra megkértem délutánra Gézát, hogy hozzon felszerelést nekem, a páromnak és az apukámnak. Szerettem volna megörökíteni az eseményt, így megkértem jó barátomat, Dejan Hriljac rendőrfőkapitányt, hogy hozza csoda kamerakészletét, és örökítse meg ezt a pillanatot nekünk.

A merülés részleteit videón megtalálhatjátok.

Úgy indult, mint egy borzasztóan pánikos próbamerülés. Beöltöztettem a drágámat, majd elmagyaráztam minden tudnivalót – már kb. ötödször -, majd megkezdtük a merülést. Könyörgöm csak egyenlítsen ki…gondoltam. Ez ment is. Következő probléma hogy 3 méteren minden tele volt sünnel. Na fél kézzel az asszony a magasba, uszonnyal nagy felkavarás nélkül 5-6 sünt arrébb tolni. Siker. Asszony letesz, megáll, lélegzik, gondolkodik. Minden ok.

Egész nyáron azt hallgattam, hogy most nyáron kérem meg a kezét??? Mire mindig annyit válaszoltam, hogy nem. Én csak annyit mondtam, hogy nyáron megkérem a kezed. Azt nem konkretizáltam melyik nyáron.

Írtam előtte egy víz alatti noteszra 3 oldalt a végén enyhe rám jellemző nyomatékosító gondolattal. ☺

Nem hagytam volna ott a víz alatt természetesen. Hogyan is tehettem volna. Szeretem a szabadságot és az életemet a saját kis szabad szelleműségemmel élni. De mindig, ha valami jó vagy rossz történik velem, ő az első, akivel meg akarom osztani. Nem az a szép ebben, hogy mindent együtt csinálunk, hanem hogy mindenben támogatjuk a másikat. Bár a vizet nem szereti még mindig, pedig miután felemelkedtünk, minimum 4 liter folyadékkal gyarapította a tengert a szemén keresztül, mégis ő a legjobb társam az életben. Ha lefelé merülök, nyúl utánam, sosem hagy magamra, sose veszít szem elől. Ha felemelkedek, velem örül az élményeimnek, sikereimnek, amiket megosztok vele, és én is az övéinek. Szavak, sőt még jelek nélkül is megértem, amit mond. Látom a szemén maszkon keresztül és anélkül is.

Ui: Köszönöm Szarka Gézának, Ramocsa Gábornak és Bakos Lajosnak, az édesapámnak, hogy nem csak a búvárkodás technikáira, hanem a megfelelő merülő társ választására is megtanítottak.