A vízből alig kiemelkedő kicsiny sziklazátony mellé hajózva lármás sirályok csapata fogadja az érkezőket. A zátony nyugati oldalát hosszan, 4-5 méteres mélységben elnyúló sziklaterasz alkotja. Egy kanyonra emlékeztető sziklahasadékon átúszva juthatunk a keleti oldalra, ahol a zátony fala meredeken ereszkedik 35 méteres mélységbe. Érdemes körbeúszni, mivel hasadékokkal, üregekkel tarkított fal számos érdekességet rejteget. A „szokásos” halrajokon felül megfigyeltek már itt ráját, tengeri angolnát és csikóhalat is.
Mali Plavnik egy lakatlan sziklazátony, amit egykor karanténnak használtak. Ma az adriai merülő helyek egyik legismertebbike, minden búvár útikönyv említi. Az égbemeredő sziklaszirtek külső oldala 40 méterre törik le, üregek és kanyonhoz hasonló ferde rézsűk tagolják. Gazdag élővilága teszi méltán ismertté.
